Önarcképek

Magamról

Önarckép…

Az emberek többsége nem  szokta érteni első körben, hogy miért olyan csodálatos ága ez a portré fotózásnak.

A minap például Borsi Flóra oldalán láttam az egyik fotó alatt egy nagyon érdekes megjegyzést. Egy külföldi kolléga az iránt érdeklődött, hogy ha ilyen befutott fényképész Borsi Flóra, akkor miért csak önmagáról készít képeket, miért nem dolgozik más modellekkel? A hölgyről annyit érdemes tudni, hogy a ma élő talán legsikeresebb fényképész kis hazánkban, aki kreatív önarcképek készítésével keresi kenyerét. Ha valaki esetleg nem ismerné, szerintem mindenképp érdemes egy pillantást vetni a fotóira, hiszen egy nagyon tehetséges magyar lányról van szó, aki rengeteg munkát és kreativitást visz a képeibe.

portré egy kicsit másképp..

De vissza az önarcképekre. Én először kb. négy éve kezdtem el kacérkodni a gondolattal, hogy magamat fotózzam. Ugyan többnyire más témákat szoktam megörökíteni, de a portérzás, és azon belül az önarckép készítés egy olyan műfaj, amire időről időre visszatérek. Hogy miért?  Ennek több oka is van. Az egyik és talán legkézenfekvőbb, hogy nincsenek magamról jó képeim. Ez elsőre furán hangozhat, de kamera előtt kicsit mindig úgy érzem magam, mint az éppen akasztás alatt álló hóhér. Egy szó, mint száz, nem szeretem, ha mások készítenek rólam portrékat. Feszengek, nem tudok természetes lenni.. eh a lényeg, hogy nem jó. Amikor egymagam vagyok, akkor mindjárt más a helyzet. Ilyenkor tudok igazán nekiállni kreatívkodni.  No itt jön a második nagy pozitívum, ami az önarcképek mellett áll. Ez pedig nem más, mint hogy nincs még egy alkalom, amikor egy portré ennyire a saját két kezem munkája lenne. Ilyenkor az én dolgom megtalálni a jó világítást, megkomponálni a képet, modellt állni, majd végül utómunkázni. Egyszerűen az egész munkafolyamatot én végzem és ez akkora szabadságot ad, amivel máshol nem gyakran találkozik az ember. Önarckép készítésekor a szó szoros értelmében te alkotod meg a képet, és ez egy csodálatos dolog.

Hogy mi kell egy jó önarcképhez? Nem sok minden. Szükséged lesz egy kamerára és egy állványra.  E kettő egy telefon és néhány könyv klasszikus kombinációjára is elcserélhető. Ezen kívül jó megvilágításra, ez talán minden másnál fontosabb. Valamint magadra, és egy különleges helyszínre.  Ha ezek megvannak, akkor pedig kezdődhet a móka? Azt hiszem ez a legmegfelelőbb kifejezés az önarcképezésre. Nem kell semmi komolyra gondolni. Ha nem tetszik a végeredmény, még mindig törölheted. De előtte néhány kifejezetten kreatív dologgal próbálkozhat az ember. Nem mellesleg tökéletes gyakorlás portrézáshoz, pózoláshoz (amikor beállítod, vagy legalábbis instrukciókkal látod el az embereket fotózásnál) és az utómunkához.

[modula id=”665″]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük