A fotózáson belül a portrézás az egyik nagy szerelmem és ez nem véletlen. Bár tájképeket is imádok fotózni, de ezeknél a képeknél bizonyos értelemben nincs új a nap alatt. A népszerűbb látképeket napjában több száz fényképész örökíti meg és így nem könnyű újat alkotni, hiába minden kreativitás és szakértelem, valószínű, hogy előttünk már valaki szintén elkészített egy a miénkhez hasonló képet. (Ettől még persze a tájképezés csuda jó dolog és nem is azt mondom, hogy nem lehet egyedinek lenni benne, csak egyszerűen nem könnyű.) Ennek azonban szöges ellentéte a portré fényképezés, hiszen minden ember más és más, minden tekintet egy külön történetet mesél el.
A rákoscsabai elhagyatott strand
Történt egyszer, hogy három osztálytársammal felkerekedtünk és elindultunk fotózni. Viszonylag spontán dolog volt. Amikor elindultunk még nem is igazán tudtuk, hogy hová tartunk, de az elképzelés az volt, hogy valamilyen érdekesebb helyszínt találjunk Budapesten. Több felvetett és leszavazott ötlet után eszembe jutott, hogy úgy egy éve, pár barátommal megnéztük az elhagyatott strandot Rákoscsabán. Bár nem bánt kegyesen vele az idő, de meg kell, hagyni, hogy a helynek volt egy hangulata. Azaz, elég romos volt, de nekem tetszett. Ebben hamar meg is egyeztünk, kis keresgélés után pedig a címet is megtaláltuk.
Fényképezés egy szebb napokat is látott medencében…
Odabent nagyjából ugyanaz a látvány fogadott minket, mint amire emlékeztem. Az egykori strand két medencével büszkélkedhetett. Ezek közül az egyik egész szépen meg is maradt, a másikat azonban teljesen benőtték a bokrok és kisebb facsemeték, a gazról nem is beszélve. Ez viszont még hozzá is adott a hely atmoszférájához!
Portrézás egy fotós szemszögéből
Főként Dórit és párját Andort fotóztam, akik tökéletes fotóalanynak bizonyultak. Ilyenkor az egyik legfontosabb dolog az, hogy az ember ne feszengjen a kamera előtt. Amikor az emberek többségét fotózzák, túlgondolja dolgot és kiesik a természetes ritmusából. Hirtelen nem tudja, mit kezdjen a kezeivel és minél jobban figyel magára annál kevésbé lesz természetes a képeken. Ilyenkor a fotós feladata az, hogy megteremtse a jó hangulatot és elfeledtesse a másikkal, hogy éppen képek készülnek. Nekem most szerencsére nem volt sok dolgom, hiszen Dóri és Andor nagyon jó modellek voltak Bencéről nem is beszélve 🙂
Egy fotós kaland margójára
Összességében én nagyon élveztem ezt a délutánt és jó volt visszatérni egy ilyen különleges helyszínre, viszont más fotózni vágyóknak nem ajánlanám jó szívvel a helyet, mivel az utolsó látogatásunk óta páran úgy döntöttek, hogy néhány kellemes óránál sokkal több időt szeretnének a strandon tölteni és bizony odaköltöztek. Egy szóval ide sem valószínű, hogy a közeljövőben visszatérnék, de a mostani ottlétünk nagyon jól sikerült és egész jó képekkel tértünk haza.
GALÉRIA:
[modula id=”664″]