Portrézás kreatívan

Kreatív fotózás

Mitől jó egy portré? A kérdés egyszerűnek tűnhet elsőre, hiszen bárki el tud készíteni arcképet, portrét. Nem atomfizikáról beszélünk. Megkérjük a kamera előtti pajtásunkat, hogy mosolyogjon egy nagyot, lenyomjuk a gombot és már kész is. Vagy mégsem?

Portré

A portrét, mint kifejezést, nem csak a fényképezésben használják. Ugyanúgy jelen van az irodalomban, rádiózásban és megannyi területen. Jelentése egy személy, egy személyiség ábrázolása. Hát ez az. Mi a lényegesebb? Hogy a fotó segítségével szép pillanatképet készítsünk valakiről, amiről megismerhetjük a külsejét, hogy milyen színű a szeme, hogy milyen az arca, alkata? Vagy inkább az, hogy olyan képet alkossunk, ami az adott ember személyiségébe enged mélyebb bepillantást. Amiből megismerhetjük habitusát, a kedélyét, vágyait, azt, hogy milyen is Ő. Nem csak a küllemét.

[modula id=”670″]

Vannak fényképészek, akik ebben nagyon tehetségesek. Ilyen ismertebb név például Anne Leibovitzé aki főként zenészek és hírességek fényképezésével vált híressé. Az ő képeit nekem az teszi különlegessé, hogy egy pillanatra megfognak. Nem csak egy esztétikailag szép alkotást látunk, hanem egy érzést, egy hangulatot is kapunk, plusz valamit, ami elgondolkodtatja az embert. Az ábrázolásnak ez a fajtája pedig szerintem sokkal hitelesebb, mint egy kép érzés nélkül.

Póz vagy instrukció?

Fotósok között megosztó kérdés az, hogy mennyire állítják be portrézáskor a fotóalanyaikat. Vannak, akik már előre kész pózokkal készülnek, amik bár működnek, de valamelyest elveszik a fotók spontaneitását. Persze megint más a helyzet, amikor valaki profi modelleket fényképez. A másik, véleményem szerint sokkal személyesebb ága a portrézásnak, amikor a fotós nem látja el konkrét utasításokkal, azt, akit fotóz, csak kisebb instrukciókat ad neki. Ezek a kis instrukciók segítenek a várt jó kép megkomponálásában, de sokkal többet megőriznek a fotó alanyának személyiségéből, mint a beállított képek. Ilyenkor a fényképész gyakran, valamilyen kisebb cselekvést ad a „modell” kezébe, aki így sokkal könnyebben ki tud kapcsolni Az eredmény pedig: egy sokkal természetesebb, a fotóalany egyéniségét hűen megőrző kép, s egy, a nézőben tovább rezgő érzés, hangulat.

Helyszín

Nem elhanyagolható kérdés a helyszínválasztás, ami alapvetően meghatározza a kép hangulatát, stílusát. Jó helyszínválasztással a lehetőségek végtelen tárháza nyílik meg előttünk. Fotózhatunk stúdióban, különböző homogénebb hátterek előtt, vagy a természetben, akár a városban is. Budapesten élek. A város forgataga, bár kicsit clichésen hangzik de tényleg megunhatatlan téma számomra. Ezért is örülök neki, hogy budapesti vagyok, hiszen ahányszor fotózásra kerül a sor, sosem kell túl sokáig törnöm a fejem, hogy hova menjünk. A város tele van gyönyörű fotós helyekkel. Portréim háttere a kép nagyon meghatározó részét képezi. Meghatározhatja a kép által közvetített érzést, az általa közvetített gondolatot, segít bemutatni modellt.

Megvilágítás

Végül, de nem utolsó sorban a megvilágítást is kiemelném, mint a jó arckép fontos részét. Két főbb ágról beszélhetünk, a természetes és a mesterséges megvilágításról – ez lehet  vaku vagy lámpafény. Én a természetes fényt szoktam előnyben részesíteni, de persze erre is vannak kivételek.  A fényekkel hangulatot teremtünk, úgy az életben, mint a képeken. A természetes fényről elmondható, hogy egy kifejezetten sokszínű megvilágításról beszélünk. Teljesen más hangulatot áraszt egy a nap közepe felé készített harsány, kemény fényekkel megvilágított fotó, mint egy arany óra alatt, vagy felhős napon készül lágyabba fényekkel bevilágított kép.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük