Az iskolai események fotózása nekem mindig is a szívem csücske volt. Ezeknek az alkalmaknak van egy utánozhatatlan hangulata, amit nem lehet megmagyarázni, amíg ki nem próbálja az ember. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy az iskolámban tömegkommunikáció szakra járok és így mindig a mi tagozatunk kapja meg az iskolai események megörökítésének becses feladatát.
Csapatmunka Iskolai Rendezvényeken
Iskolai rendezvényfotókon kívül általában több kamerával veszünk élőképet az eseményről, amiből utána a hangvezérlő és a képvágó készít kimenő videót, de persze ennél jóval több ember munkája megy bele abba, hogy diáktársaink és az otthon ülő szülők élőben is követhessék az iskolai eseményeket telefonjukról, laptopjukról otthonukban. Persze, azért a gyakorlatban nem minden ilyen rózsaszín, mivel stabil internet hiányában többnyire lemarad a kép, vagy a hang, nem ritkán mind a kettő a közvetítés bizonyos részeiről. De hogy visszatérjek a tárgyra, azért van egy hangulata annak, amikor az ember egy tíz-tizenöt fős csapatban dolgozik együtt másokkal.
Fotózás Gólyabálon
Az elmúlt két évben az iskolánkban volt szerencsém fotózni az iskolai gólyabálokon és bár nem kevés munkával jár, mind két alkalommal nagyon örültem neki, mivel a jó hangulat mellett tökéletes gyakorlás is egy ilyen nap. Hiszen ritkán van, amikor az ember éles helyzetben is ki tudja próbálni magát, hogy mégis milyen egy ilyen eseményt fotózni, amikor ha elmulasztunk egy pillanatot, nincs második lehetőség. Egy szó, mint száz, mindig nagyon résen kell lenni a hirtelen történésekre.
Történet Fotókban
Még külön pluszt ad a képekhez, ha az ember megpróbál egy kis gondolatot is belevinni a fényképezésbe. Persze úgy is el lehet látni egy ilyen esemény fotózást, ha az ember csak dokumentálja, ami a színpadon történik, de szerintem sokat hozzáad a dologhoz, ha például párhuzamosan megörökítem a nézők reakcióit is. Amikor éppen valamelyik produkcióban szóba kerül az egyik diák, akkor sokkal teljesebb történetet mesélnek el a fotók, ha róla is látunk egy képet, ahogy az első sorban szakad a nevetéstől az adott poénon. Az idei képeimből például nekem a személyes kedvencem az lett, amelyik technikailag a legrosszabbul sikerült. Rövid sztorizás következik..
Ugyanis a mi tagozatunknak már évek óta nagy szívfájdalma, hogy az iskolai események végén a „tömkom” munkáját sosem köszöni meg senki, míg más segítő diáktársainknak munkája után ez valahogy sosem marad el (nem arról van szó, hogy azért dolgoznánk, hogy valaki ezt nekünk megköszönje, hanem itt inkább már csak amolyan elvi kérdésről van szó). Mégis az idei év valahogy más volt és a műsorvezető, majd végül a diák elnök is mondott két szép szót az aznapi munkánkért. Ezt a pillanatot sikerült nekem megörökíteni, pontosabban az egyik meglepett, de örömében nevető osztálytársamat. Ez a kép bár egy külső szemlélőnek nem jelent túl sokat (főleg mert életlen) de aki ott volt annak egy történetet mond el, ami minden technikai hibáért kárpótol.
Hogy miért szeretek iskolai rendezvényeket fotózni?
Hogy összefoglaljam az imént leírtakat, azért szeretek nagyon ilyen iskolai eseményeket fotózni, mert ilyenkor kiváló lehetőség nyílik arra, hogy pár egymás mellé helyezett kép helyett, egy igazi történetet meséljünk el és megragadjuk egy hangulatot, ha úgy tetszik.
[modula id=”669″]